2008.09.20
Hát hol is kezdjem, megbeszéltük kb. egy hete hogy akkor szombaton kicsit "ünnepelünk" elmegyünk iszogatni egy helyre. Egész nap beteg voltam, és gondolkodtam rajta hogy esetleg még sem megyek, mert nem éreztem valami jól magam. De mivel megigértem ezért elmentem.
A dolgok azok nem úgy alakultak ahogy terveztem, aztán már eljutottam arra a szintre hogy inkább hazamegyek mert fájt mindenem meg tényleg szarul voltam.
- Dehát nem mehetsz el!
Sejtettem amúgy hogy valami szervezkedés folyik a háttérben és hát végülis kiderült hogy több embert is hívtak és hogy betanulak pár számot hogy majd előadják nekem. Kicsit váratlanul ért pár infó ezzel kapcsolatban, és nagyon hülyén viselkedtem, dühös voltam, nem tudom miért, nem tudom kire. Szóval sikerült teljesen elrontanom az estét, sikerült megbántanom azt a valakit aki a legfontosabb nekem. Ő csak örömet akart okozni ezzel nekem, sajnálom hogy ilyen hülyén reagáltam rá. Aztán végülis elmentünk pizzázni hármasban, utána meg aludtunk.
Hamiiinak: Nagyon köszönöm hogy gondoltál rám, és hogy ennyi időt rászántál arra hogy meglepj valamivel. Sajnálom hogy elszúrtam az egészet, és azt is hogy ezzel megbántottalak, mert tudom hogy nagyon rosszul esett neked.
Köszönöm hogy veled lehettem és ez számomra a legfontosabb, a "szülinap" ettől volt igazán szép.
